A következő hosszú hallgatás előtt igyekszem letudni restanciáimat. Az egyik a karácsonyi talin (vagyis utána) kapott ajándék, Andi készítette nekem. Ezt a kis lógantyút kaptam tőle, némi fonal és édesség társaságában. Ezúton is kijelentem, hogy nem csak a bogyós dolgokat szeretem, a kis kékes, hópehelyszerű mintákat is legalább annyira kedvelem, mint a növényeseket, úgyhogy egyáltalán nem kell aggódni, ha valaki nekem szánt ajándék készítésére vetemedik véletlenül! :))

A másik dolgot, amit mutatok, én követtem el. Kötés. Valamilyen meghatározhatatlan ok miatt úgy határoztam, hogy a barátnőmnek karácsonyra sálat csinálok. Ez a fonal is az uruguay-i szállítmányból való, kellemes libakakazöld, szeretem ezt az árnyalatot, na! :) Ez az első olyan kötésem, amit az elejétől a végéig én csináltam saját kezűleg, még az angol nyelvű mintát is sikerült értelmeznem! Persze nem egy bonyolult minta, de akkor is én kötöttem! Az idő rövidsége miatt nem lett bokáig érő, meg egyébként sem egy téli darab, de azért nekem tetszik!

Ma, szent karácsony első napján végre eljutottam oda, hogy megörökítsem a gyönyörűszép Lima fonalból kötött kendőmet! Elvégre mi jobb dolga lenne ilyenkor az embernek? :) Nagyon egyszerű mintát választottam, úgy gondoltam, a fonal festése eleve elég hangsúlyos, így a színátmenetek is szépen kijönnek. Meg kell mondanom, a végén már nagyon untam kötni a hosszú, sima sorokat, no meg a ráhajtásos sorokat is alig tudtam a kötőtűre visszaráncigálni (hja, nekem még régi, semmi extra tűm van), szóval talán elbírt volna még egy lyukacsos mintát a kendő, én bizony befejeztem! :)) Igaz, amúgy sem akartam lábszárközépig érő nagyságot... Mivel a fotózáshoz és a képek rendezéséhez való hozzáállásom közismert, következzen egy pár kép csak úgy, egymás után!

Íme maga a kendő teljes valójában! Felhívom a figyelmet a december 25-én is szépen zöldellő pázsitra!

Ezen a képen látszik, hogy egy (most már) normál nagyságú emberi testhez képest milyen nagy. Ugye, milyen szépen megy a vörös hajhoz a szine? :))

Én persze leginkább ebben a formátumban fogom hordani:

És végül egy kép, amin látszik napsütésben is, bár élőben azért nem ennyire sárga:

Amilyen lökött vagyok, elfelejtettem megemlíteni, de most pótolom: Szazu nélkül semmire sem mentem volna, ha ő nincs, ez a kendő sem jöhetett volna létre! :)

Rég jártam már erre... Bár Jutka szerint ilyenkor valami nagy dologgal szoktam előrukkolni :), nem kell semmi extrára számítani. Sajnos nincs valami sok időm mostanság kreatívkodni, bár kedvem lenne, de mindig van valami fontosabb, ami előtérbe kerül. Utolsó jelentkezésem óta egy hímzést tudok felmutatni, amit a karácsonyi húzottamnak készítettem: vidám hóemberek fotózkodnak Bent Creek-stílusban. Szeretem ezt a mintát, annyira idióták! :)) Sokféle befejezésben gondolkodtam, aztán hirtelen bevillant, hogy márpedig én lelógó jégcsapokat akarok rá, és lőn! A fotót lóhalálában készítettem, nem az igazi, de azt hiszem, én már csak így maradok... Sajnos nem tudtam részt venni a talin, így nem tudtam személyesen átadni az ajándékot, de időben eljutott a célszemélyhez, és azóta már kaptam egy köszönőemailt, szóval remélem, tetszett a húzottamnak. Vajon én kaptam valamit? :)

Épp most találtam ezt az őszi bogyós anyagot (nagyon ráérek, ugye? :)), szerintem fantasztikus! Ha egyszer valaki szerez belőle, gondoljon rám is, jó? :)

Lehull a lepel, feltárul a kész mű, amiból részletet mutattam kb. két bejegyzéssel ezelőtt. Már vagy egy hónapja teljesen befejeztem egyébként, de csak tegnap adtam át a boldog (remélem!) tulajdonosoknak, szóval ezért nem raktam fel előbb. Méhecskés csengőhúzó, vagy mi, ez is amolyan szerelem első látásra minta volt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én ajándékot készítek valakinek, az inkább rám lesz jellemző, és nem arra, akinek csinálom. Persze igyekszem figyelembe venni az ízlését, vagy legalábbis reménykedem benne, hogy az övé is ugyanolyan remek, mint az enyém... :))) Most is sikerült jó munkás darabot választanom, tele van háromnegyed öltésekkel, sok különféle színű kontúrral, francia csomóval és hasonló finomságokkal. Kivételesen a varrás is teljesen saját kezűleg készült (a végén még megtanulok rendesen varrni kézzel...), a hátoldalára a képen látható zöld-fekete pöttyös anyag került, az akasztót pedig szokás szerint apukám hajtogatta.

Most sem tétlenkedek, kötök. Teljesen egyszerű, szinte minta nélküli kendőt csinálok kedvenc zöld színátmenetes Lima fonalamból, remélem, minél hamarabb mutathatom készen, mert már nagyon szeretném hordani! :) 

Álmodtam. Ez önmagában nem olyan különleges, azt mondják az okosok, hogy minden éjjel többször is tesz ilyet az ember, de én most emlékszem is rá, miről szólt! Valamiféle kirakodóvásárban voltam, de még nagyon korán volt, az eladók pakolták ki az eladnivalókat, nézelődő nem volt más rajtam kívül. Bámészkodtam, aztán felfigyeltem egy helyen az árukra, olyan ismerősnek tűntek. Nézegettem, hogy én ezeket már tuti láttam valahol, méghozzá egy blogban! Odahajoltam, hogy jobban lássam a kis cetlit, ami mindenbe bele volt varrva, és akkor már tudtam, kivel akadtam össze! Mondtam is az eladónak, hogy kedves Éva, nem ismersz meg? Én vagyok Norvég Halász! :))) Ez persze álmomban nem teljesen így történt, a lényeg, hogy megállapítottuk Amotae-Évivel, milyen kicsi a világ, merthogy ő árusította a cuccait! Az érdekes az, hogy nem hímzős, kötős vagy horgolt dolgokkal volt kint, hanem foltvarróssal! Éva, nem foglalkoztat mostanában a gondolat véletlenül, hogy ezt a technikát is magadévá tedd? :))

Látom, vannak még, akik rendszeresen benéznek ide rajtam kívül, egyvalaki legalábbis biztosan! :) Azt hiszem, a bejegyzések hiánya miatt látogatóim száma jelentősen megcsappant, szinte olyan, mintha most kezdeném az egészet... Sajnos a régi lendület, már ami a kreatívkodást illeti, még nem tért vissza, de mintha kezdenék magamhoz térni. Befejeztem a mókusos hímzésemet, amit sikeresen odaadtam a célszemélynek úgy, hogy nem csináltam róla képet, úgyhogy azt nem tudom megmutatni. Megmutatom viszont egy részletét annak a hímzésnek, amin jelenleg dolgozom. Kissé lassan haladok, de egyszer csak elkészül! Az vajon jó jel, hogy egyre inkább foglalkoztat, mit kellene karácsonyra készíteni? Talán, bár ha emlékezetem nem csal, tavasszal is elgondolkodtam ezen. :) És még a kötnivalóimhoz sem fogtam hozzá!... Ez így nem mehet tovább, mindjárt meg is beszélek egy találkát a kötős instruktorommal! Hogy fog nekem örülni! :))

Még mindig nincs semmi érdemleges mutatnivalóm. Készítettem ugyan egy cuki mókust (sose gondoltam volna, hogy én valaha ilyesmit fogok hímezni...), de ahogy elnézem, le kell cserélnem benne egy színt, mert nagyon nem passzol az összképbe. Mivel bizonyos okok miatt a lendületem kissé alábbhagyott ez ügyben, nem tudom, mikor lesz kész. Kötni sem kötök még egyelőre, viszont lelkesen szerzem be a fonalakat! Még nyár elején vettem egy kis csokibarna tolnait (hm..., azóta is úgy van a zacskóban, ahogy hazahoztam a postáról), a héten pedig megkaptam ezt a zöld csodát! Azt hiszem, ebből is kitűnik, hogy a zöld elég közel áll a szivemhez! :) Kötési sebességemet és gyakorlottságomat tekintve szerintem egy évre elláttam magam kötnivalóval!

Nnna, ez is megvan, ellepték a rovarok a bambuszos táska másik oldalát is! Igyekeztem úgy csinálni, hogy ami az elején nem volt, az a hátulján legyen, de persze van, ami itt is, ott is szerepel. Már csak valami zárószerkezetet kell beleeszkábálni, és máris büszkén feszíthetek vele az utcán! :) A képen is látszik, hogy az erdőben most érik a szamóca, nagyon finom, ha olyan helyen jártok, ahol terem, ki ne hagyjátok!

Úgy tűnik, kedves érdeklődők aggódnak a blogom állapota miatt (köszönöm!), mivel nem frissült mostanában. :) Az a helyzet, hogy egy időre ismét hasznos tagja lettem a társadalomnak, ami ugye napi sokórás elfoglaltság, a fennmaradó időt pedig leginkább utazásra és alvásra fordítom. Kreatív tevékenységem az utóbbi időben kimerült abban, hogy a bambuszos táskám másik oldalára felvarázsoltam két állatot, de még ezeket sem tudom megmutatni, mert az elemtöltőm bekrepált... Remélem, mihamarabb utolérem magam, és megint lesz energiám arra, hogy alkossak ezt-azt. Például befejezem végre a táskámat, vagy belekezdek egy újabb kötésbe, amihez már egy hónapja beszereztem a fonalat (csodás tolnai csokoládébarnát). Addig is próbálok lépést tartani a többi bloggal, már ami az olvasást illeti, nehogy lemaradjak valamiről. :)

Elkészült az első igazi kötésem! Aránylag sikeresnek mondható, bár vannak kisebb-nagyobb hiányosságai. Először is a "csodálatos" Ágnes magyar kézimunkafonallal csináltam, ami nem bizonyult a legbölcsebb döntésemnek, de az volt a legolcsóbb, és úgy voltam vele, hogy ki tudja, mennyire fog menni ez a kötés-dolog, először inkább nem verem magam költségekbe. Oké, én is hibás vagyok, hiszen nem egyszerre vettem a két gombóc fonalat, amiből kötöttem, de mentségemre legyen mondva, akkor még nem tudtam, hogy erre is figyelni kell... A lényeg, hogy bár színre megegyeztek, a két gombóc tök más összetételű  volt szerintem (ahogy a múltkori talin valaki találóan megjegyezte, egyik nap biztos több flakont raktak bele :)), és ez meg is látszik a kész terméken. A másik, hogy az elején még sokkal bénábban kötöttem, elég kuszák itt-ott a szemek, és hiába feszítettem ki száradáskor az egészet, egy kicsit összeugrott, és látszik. Biztosan azért, mert 100 % akril... nem nagyon értek hozzá. Mindegy, okulok a dologból, a következőnél már máshogy csinálom.

Woodland shawl a minta neve, nagyon egyszerű volt kötni, ennek ellenére kétszer is segítséget kellett kérnem a bénázásom miatt...  Szazu mindkét alkalommal orvosolta a hibát, nem tudom neki elégszer megköszönni! :)

Először is elnézést, hogy nem jelentkeztem még a blogszülinapi játék nyertesének a nevével! Közbejött ugye a Húsvét, volt sok egyéb dolgom, no meg gondolom, ti sem néztetek be óránként ide... Egyébként meglepett a nagy érdeklődés, amit leginkább annak tulajdonítok, hogy páran kiraktátok a játékot a blogotokba (bár ez egyáltalán nem volt feltétel), szerintem még sosem volt ilyen nagy a látogatottságom! :) Na de nem húzom az időt, a szerencsés nyertes:

AYLA!

Gratulálok, mihelyst megírod nekem a címedet (szuzi kukac dpg pont hu), máris elreptetem neked a tűpárnát! Sajnos csak egy embernek kedvezhetett a szerencse, de remélem, a többiek sem keserednek el! :) Köszönöm, hogy játszottatok velem!

Ja, a minta ennek a képnek a része, valamilyen francia magazinból lehet, de nem tudom, melyikből. Ha valakit érdekel, tudjátok, hol találtok meg... ;)

Időközben ellepték az állatok a táskámat, vagyis az egyik oldalát. Azt tudni kell, hogy a mintája nem úgy néz ki, hogy itt a táska, ide rakd a dögöket egymáshoz képest, és kész! Nem, ömlesztve vannak a rovarok, te meg hímezd oda, ahova neked tetszik. Nem szoktam én hozzá az ilyen nagy szabadsághoz! :) Az az alapkoncepció, hogy ez a fele, ami már készen van, pont úgy néz ki, mint az eredeti képen (kivéve a jobb sarokban azt a kék-fekete bogarat, az azért van ott, mert nélküle olyan üres volt az a rész), a másik oldalon meg majd szabadon szárnyalhat a fantázia. Egyébként egyre jobban tetszik a zöld-kék párosítás, azért is kellett az a szarvasbogár-féleség. :)

Egy kérdés: meg szoktátok nézni a képeimet nagyítva?

Épp ma két  éve, hogy útjára indítottam a blogomat. Ebből a jeles alkalomból úgy döntöttem, hogy készülök egy kis ajándékkal egybekötött sorsolással mindazoknak, akik olvasni szoktak. Sokat tépelődtem ezen a lépésen, mert milyen kínos is az, ha nem ír senki, de nem baj, vállalom a kockázatot. :) Szóval ha valaki szeretne egy remekbeszabott magyalos tűpárna-tűrendezőt, csak hagyjon itt egy kommentet, én pedig majd sorsolok. A határidő legyen árilis 10., ha valaki ennyi idő alatt sem néz be hozzám, az magára vessen!

Nem tagadtam meg magam, a nyeremény bogyós! Normál esetben tűpárna, de az oldalain lévő masnikkal rá lehet kötni egy papírdarabot, így pedig akár tűrendezőként is lehet használni kisebb munkákhoz. Íme egy kis illusztráció:

Az ötlet nem az enyém, Windy Willows oldaláról kölcsönöztem. Jó játékot mindenkinek!

Csodabambuszos csodatáskám "rendkívüli" ütemben gyarapodik, már három állatot sikerült ráhímeznem! Szerintem a baloldali egy sáska, a jobboldali szöcske, a középső meg valami repülő rovar. Olyan, mint egy kis aprócska semmiség, ami ugyan idegesítően zümmög, de jelentéktelennek tűnik egészen addig, amíg meg nem csíp valakit a filmekben! :) Egyébként nagyon bírom, hogy ilyen undokságok vannak rajta, az ember nem várna ilyeneket egy hímzett táskától. Annak idején a pipacsosomra is rácsempésztem egy pókot a sok katica, szitakötő és pillangó mellé, hogy ne legyen annyira habos-babos!

Még nem reagáltam erre a blogbarátság-körbeküldős izére, pedig ketten is megleptek vele, Jutka és Carol. Ez a kísérőszövege, amin jót derültem:

Megvan az új áldozatom (mondta Norvég Halász, miközben kedvenc bárdján pajkosan megcsillant a napsugár... :))! Van egy DMC pipacsos táskám, amit pár éve vettem. Akkor nagyon sokat gondolkodtam, hogy tényleg azt szeretném-e, mert van egy bambuszos testvére is, ami szintén nagyon tetszett, de végül győzött a virág. Nemrég elérkeztem arra a pontra, hogy nem élet az élet a bambuszos nélkül! Andi segített a beszerzésben, amiért hálám örökké üldözni fogja! Ebay-vétel, szerintem nagyon jutányos áron sikerült hozzájutnom, a pipacsost annak idején kb. háromszor ennyiért vettem... Gyönyörű zöld színe van, ha ránézek, nálam már tavasz van.  Még egy-két rovar, hernyó, sáska kerül rá, és kész is lesz!

Íme, ezzel foglalatoskodom mostanában. A kép béna, tök egyszínű az egész, és nem, nem fogom nagyíthatóan feltenni... :)

Azok, akik még nem felejtettek el, és néha benéznek hozzám, hogy mi újság, nyilván már rég az ereiket vagdossák, hogy mi van velem... Egyszerűen nincs mostanában túl sok mutogatnivalóm, aminek több oka is van. Például az, hogy hímzésileg nagyon le vagyok eresztve. Amikor nemrégiben azon elmélkedtem, hogy nem tudom, mit válasszak következő áldozatnak, komolyan gondoltam. Jelenleg nincs egy olyan minta sem, amire azt mondanám, hogy rögtöndeazonnal bele kell kezdenem. Remélem, nem tart sokáig ez az időszak! :) Azért maga a hímzés hiányzik, úgyhogy az elmúlt hetekben ezt a fagyöngyöst alkottam pillanatnyi felbuzdulásból, de még nem tudom, mi lesz belőle...

Aztán az is van, hogy rákaptam az olvasásra. Másfél havi termésem: Tony Parsons: Nem lehetsz angyal..., Stephen Baxter - Arthur C. Clarke: Napvihar, Annie Hill: Rebecca valamint Asimov Teljes Alapítvány-Birodalom-Robot Univerzumának első kötete, jelenleg a másodikat gyűröm. Eléggé vegyes a felhozatal, bár a sci-fi iránti vonzódásom azért kitűnik belőle. A Rebeccát a barátnőm írta, és teljesen más élmény volt így olvasni, hogy ismerem a könyv szerzőjét. Sokszor volt olyan érzésem, hogy én ezt a mondatot biztos nem így írtam volna le... :)

Távolmaradásom harmadik oka, hogy elkezdtem kötni. Ha minden jól megy, hamarosan boldog birtokosa leszek egy kendő-stólaszerűségnek. Igazi kezdő darab, ezért félkészen még nem mutogatom! :)

Éva felkért, hogy osszak meg a nagyérdeművel öt könyvet, amit 2008-ban olvastam. Már akkor féltem ettől a "feladattól", amikor megjelent a blogokon... Szégyen, de bevallom, szerintem nem olvastam el ennyit. Az utóbbi időben állandóan a neten lógok, meg tévét nézek, a könyvek valahogy kimaradtak mostanában. Pedig hajdanán, ifjabb koromban válogatás nélkül mindent elolvastam, ami a kezembe került. Erről eszembe jutott egy történet, még középiskola környékén esett meg a dolog. Láttam a barátnőmnél Bulgakov A Mester és Margaritáját, gondoltam, nekem is el kell olvasnom, kivettem a könyvtárból. Borzalmas volt. Elolvastam, de végig az tartotta bennem a lelket, hogy ha Rékának tetszett, akkor csak van benne valami jó! Hát nem volt. Nem igazán értettem, hogy egyesek miért tartják olyan remek könyvnek, nekem egyáltalán nem tetszett. Évekkel később fel is róttam Rékának, hogy miatta szenvedtem végig, akkor derült ki, hogy nem is olvasta soha... :) Nekem ez a legrosszabb könyvélményem.

Na de vissza az eredeti témához! Megpróbálom felsorolni az utolsó öt könyvet, amit olvastam.

Thomas Brezina: Fiúk kizárva - Te vagy a kedvenc ellenfelem ill. Hogyan változtassuk békává a tesónkat

J. K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi

Jane Austin: Büszkeség és balítélet

Dan Brown: Digitális erőd

Patrick Süskind: Parfüm - egy gyilkos története

Azt hiszem, javuló tendenciát mutatok, már elkezdtem a karácsonyra kapott Nem lehetsz angyalt Tony Parsonstól, és hamarosan sort kerítek arra a könyvre is, amit egy kedves kórustársam írt. Állítólag történelmi, romantikus, nagyon kiváncsi vagyok rá.

Ha még van olyan az engem olvasók között, akit nem ért el ez a játék, tekintse úgy, hogy felkértem a részvételre. :)

Azt hiszem, végzetes szerelembe estem... Hát nem gyönyörű? A Pfaltzgraff cég (még sosem hallottam róla) winterberry kollekciójából való. El tudnék képzelni magamnak egy ilyen készletet! :)

Először is boldog új évet mindenkinek! Tudom, elkéstem vele jócskán, majd egy héttel szilveszter után... :) Ilyenkor szoktunk újévei fogadalmakat tenni, amiket aztán nem tartunk be! Én csak két dolgot szeretnék, minél hamarabb elkészíteni a Pif-ajándékomat és végre bekereteztetni a bogyós koszorúmat. Ezek talán menni fognak, legalábbis nagyon bízom benne!

Kis csalással megszülettek az idei év első hímzései. Valójában már 2008-ban kész volt a nagyobb része a munkának, de csak ma varrtam őket össze. Ezek a kis karácsonyi humbugok (tényleg, van erre magyar szó?) a csillag kistestvérei, eredetileg ajándéknak szántam őket, de kifutottam az időből. Nem baj, majd megkapják jövőre a barátaim... :) Csak ismételni tudom magam: sokkal időigényesebb ezeknek az apróságoknak a hímzése, mint amilyennek látszik. Most hirtelen nem is tudom, mi legyen a következő kiszemeltem!

Ez a karácsonyi csillag szerelem volt első látásra. Amint megpillantottam, tudtam, hogy meg kell csinálnom! Pont nekem való, növények, bogyók... Persze ez sem az a letisztult, egyszerű stílus, tele van arannyal, gyöngyökkel, csillog-villog. :) Amilyen kicsi, olyan munkás darab. A kontúrok még véletlenül sem követik az öltéseket, szóval aidára senki ne próbálkozzon vele! Az összevarrással és a kitöméssel nagyon sok idő elment, közben átkozódtam rendesen, úgyhogy bármilyen mutatós, azt hiszem, nem fogok sorozatgyártásba kezdeni.

Írtam egy hosszú bejegyzést a karácsonyról (Dorottyától kaptam a felkérést), de elszállt az egész... Most nincs erőm megismételni, talán később. Vagy jövőre! :)

Boldog karácsonyt mindenkinek! 

Már napok óta fel akartam tenni ezt a hóemberes bannert, de egyszerűen nem tudtam róla normális képet csinálni, a vaku miatt állandóan becsillogott a széle-szalag. (Tisztán látom magam előtt, ahogy a szürke téli napokon blogolók százai várják A FÉNYT, és amint kisüt a nap, egyszerre rohannak a fényképezőgép felé...) Dimensions minta, még mindig nagyon szeretem. (Megjegyzem, nagyon kedvelem az egyszerűbb, letisztultabb hímzéseket is, de olyanokat valamiért nem nagyon készítek, nem is értem, miért.) A hímzés aránylag haladós volt, kivéve a hátteret. Hat (igen, hat!) szálas félöltéssel kellett csinálni, ki is akadtam kissé, mert nem gobelinnek álltam neki... Emiatt a kész mű erőteljesen balra húz, sehogy nem tudtam visszaigazítani. Próbáltam kifeszítve szárítani, de semmi látszatja nincs. Természetesen magyar felirat került rá, azt hiszem, ezzel nem leptem meg senkit! :) Mivel még mindig nem találtam sehol kékes-fehéres hópelyhes anyagot, egy világoskék és egy áttetsző mintás szalag kombinációjából lett a keret, és az aljára is tettem egy pelyhet. Az összeállítás ismét nővérem munkája. Igaz, kicsit önállósította magát, mert a tetejére nem akartam keretet rakni, de így jár az, aki nem áll felette a varrás végéig.

Kötni tanulok. Az úgy volt, hogy Éva elkezdte felpakolni a blogjára a kötött dolgait, és a kendőket látva mondtam azt magamban, hogy ez igen, ilyet én is akarok. Már a kiri-mizéria alatt is érlelődött bennem a gondolat, de most úgy éreztem, elérkezett az idő. Ahogy Szazu is mondta, van két kezem, van fejem, nem vagyok hülyébb másoknál, miért ne sikerülne megtanulni kötni (előbb-utóbb)... Szazu volt olyan kedves, és vállalta, hogy megtanítja nekem az alapokat. Rémlett nekem még gyerekkoromból a sima-fordított, de igen halványan, erre meg nem lehet alapozni! Kérte, hogy válasszak ki valamit, amit meg akarok csinálni, elvégre valami cél is kell a tanuláshoz (a háromszögletű kendőkről sikeresen lebeszélt, szerinte nem fogyasztással vagy szaporítással kellene kezdenem... :)). Választottam. Mint utóbb kiderült, valami rém bonyolultat, úgyhogy abban maradtunk, hogy elrakjuk későbbre, és inkább egy egyszerű mintát kezdtünk gyakorolni. Hogy ne vesszen kárba a megszerzett tudás, elkezdtem kötni egy sálat valami ezeréves, nagyon szöszös, itthon talált fonalból, hátha jó lesz valakinek (mert nekem annyira azért nem tetszik maga a minta). A fonal mennyiségét annyira nem tudtam felmérni, hogy kb. egy fél méternyi "sálra" futotta belőle. Elég egyenetlen az egész, viszont határozottan felismerhető a minta, és ugyanannyi szemmel fejeztem be, mint amennyivel elkezdtem, ez is valami! Lelkesedésem töretlen, már megvan az új projekt!

Csütörtökön ajándékozós talin voltam. Egész jó volt, most sokan összegyűltünk (néha elég gyéren vagyunk), az ajándékok gazdát cseréltek, rogyásig ettem magam sütikével, szaloncukorral... Nem vagyok egy nagy konyhatündér, de most én is sütöttem, narancskrémes linzert. Nekem nagyon bejött az ízvilága, a többiek is megették... (bár lehet, hogy csak udvariasságból :))!

Nem volt meglepetés, hogy kitől kapok ajándékot, elárulta magát véletlenül a húzásnál. :) Egy cuki, rénszarvasos ZS-betűs törülközőt készített, kaptam még hozzá egy fahéjas, barnacukros szappant (remélem, nem célzás akart lenni :)), meg némi csokit, ami sajnos már nem érte meg a fotózást.

Az én húzottam persze teljesen mást kapott, mint amit eredetileg terveztem, úgy tűnik, nálam mindig menet közben alakulnak a dolgok. A végeredmény egy hardangeres lógantyú lett. A kép igen csalóka, elég méretes lett.

Azért hasznát vettem az időközben beszerzett rávasalható tollnak is, két kis hópelyhes díszt csináltam a segítségével, ezeket szintén elajándékoztam. Amikor fotóztam, akkor még csak a piros alapon fehér volt készen, de a másik ugyanilyen lett, csak fehér alapon piros.

Jutka eltalált egy hógolyóval. Lássuk, kiderül-e valami érdekes rólam! :)

Horoszkópom: vízöntő. Februári vagyok, van egy sógorom, aki szintén vízöntő, csak ő januárban született. Régebben mindig azzal húztuk egymást, hogy ki az "igazi" vízöntő. :)

Egyéb esemény azon a napon, amikor születtem: Szlovéniában akkor van a kultúra napja, más említésre méltót nem találtam.

Ha nyernék a lottón: első dolgom lenne kertes házba költözni, ahol nem járkálnak a fejem felett, és nem kellene az idióta szomszédok által keltett zajokat hallgatnom. Vennék egy tengerparti vityillót is, azt hiszem.

Rossz szokás, de nem nagyon tudok szabadulni tőle: inkább tulajdonság, mint szokás, hogy ha olyanom van, a stílusom elég durva és bántó, olyanokkal szemben is, akik erre egyáltalán nem adtak okot.

Ha web-böngésző: a megszokások embere vagyok, IExplorert használok, de Firefox és Opera is van a gépemen, ha egyszer elegem lenne belőle...

Ha koffein: csakis tea. Mostanában rákaptam arra, hogy friss gyömbért reszelek bele, nagyon szeretem.

Színeim ruhában: tulajdonképpen bármit el tudok képzelni magamon, ha tetszik az árnyalat, kivéve a lilát. Már a narancssárgára sem mondok automatikusan nemet (úgy látszik, öregszem), de kedvencem a zöld és a kék.

Most mi van rajtam: fehér-sötétkék keresztbecsíkos trikó (roppant előnyös... :)), világoskék felső, drapp melegítő.

Legutóbbi könyv, amit olvastam: ha jól emlékszem Thomas Brezina Fiúk kizárva sorozatából a harmadik rész, Az a boszorkányos szerelem. Cuki kis tinilányoknak szóló könyv, a keresztlányomé. Régebben rengeteget olvastam, ilyen szempontból sajnos jelentősen visszafejlődtem.

Ha háziállat: csak macskát tudok elképzelni magamnak. Túl kényelmes vagyok a napi többszöri sétáltaláshoz, bármennyire is kedvelem a kutyákat. A kérdés elméleti, még sosem volt semmilyen állatom.

Amit soha nem választanék háziállatnak: madarak és mindenféle repülő, valamint hirtelen helyváltoztatásra képes állatok.

Amit a legjobban szeretek magamban: talán a fanyar humoromat. :)

Tíz év múlva ilyenkor hol látom magamat: passz.

Legutóbbi nagyon jó élményem: nem is tudom. Mostanában nem volt olyan esemény, ami igazán kiemelkedett volna ilyen szempontból. A legutóbbi koncerten, ahol énekeltünk, vagy a tegnapi ajándékozós talin azért jól éreztem magam. :)

Most nem leszek olyan gonosz, hogy megszakítom a sort, úgyhogy továbbdobom Andinak, hátha akkor megint ír a blogjába! :) 

Nálam is megkezdődött az adventi időszak. Tegnap szakadó esőben elmentünk szosznázni, megkopasztottunk némi fenyőt, tuját, ezt-azt. Ez évente visszatérő program, és mindig aggódunk egy kicsit, hogy majd valaki megkérdezi, mit is akarunk metszőollóval a kezünkben, szemünkben elszánt csillogással... nos, idén ettől nem kellett nagyon tartanunk, a remek időjárás miatt szinte egy lélekkel sem találkoztunk. Gyertyát sajnos csak illatosítottat találtam. Kizárásos alapon választottam a narancsosat, így viszont felborult a díszítési koncepcióm, ehhez ugyanis nem megy a piros bogyós magyal. Nem baj, az ajtómra kerülő koszorút azért megpakoltam vele! :)