Kék kendő kipipálva! És még hordhatom is ezen a télen, nem késtem el vele. Az biztos, hogy a fonalat január 1-én gombolyítottam, a kötést úgy két héttel később kezdhettem, tegnap fejeztem be. Uruguay-i gyapjú, sky árnyalat, szép türkiz, imádom, hogy ebben is látszódnak cirkák a kézzel festés miatt. 3,75-ös tűvel kötöttem, a tű és a kezeim is úgy néztek ki közben, mintha valami nagyon komoly elváltozás következett volna be (hullafoltok...), annyira fogott a fonal. A kendő Mizzle névre hallgat, a mintája egyszerű, de nagyszerű, bár legközelebb nem fogom ennyire kihúzni blokkolásnál, csak kisimogatom, mint most a szélét. Egyébként tök nehéz félköríves kendőt blokkolni, be kéne szereznem valami célszerszámot nekem is, hogy ne legyenek benne éles szögek a gombostűk miatt!

Hóemberek készen. Vagyis félkészen. Miután az utolsó hímzését is befejeztem, arra még volt energiám, hogy kartonra varázsoljam őket, arra viszont már nem, hogy hátat is csináljak nekik. Ebben az állapotban nem tudtam őket sehova lógatni, viszont mindenképpen szerettem volna nézegetni a hóembereket, szóval ideiglenesen felraktam mindet egy sötétkék szalagra, ami most az ajtómon lóg. Ahogy magamat ismerem, lehet, hogy ez az ideiglenes állapot eltart egy-két évig... :)

Jöhet a következő egyéves hímzős projekt! :) Bár most épp a kötést kívántam meg, vár rám egy gombóc csodás türkizkék fonal, már egy ideje érlelem a gondolatot, hogy abból kellene kötnöm. Úgy érzem, a zöld után elérkezett a kék korszakom!  

Most, hogy év végén lett volna egy kis szabadidőm, és tudtam volna kreatívkodni, az immunrendszerem beintett, és az egész karácsony döglődéssel telt. Ennyire még sosem fájt a torkom, konkrétan két napig minden nyelés előtt gondolkodtam egy sort, hogy megéri-e... A karácsonyfa alatt nem tudtam énekelni a Mennyből az angyalt, a káposztalevesről már nem is beszélek! Még most is az utóhatásokat nyögöm, mert persze orvoshoz nem mentem (van egy elméletem, miszerint ha minden apróság miatt antibiotikummal tömöm magam, nem fog reagálni rá megfelelően a szervezetem, ha majd valami nagy baj miatt tényleg szükség lesz rá... :)) Azt hiszem, most már megmaradok, mindenki megnyugodhat!

Egyébként meg mikor esik már a hó???

#177

Ti viselnétek ilyet? Szerintem tök jól néz ki, de ha ezzel kimegyek az utcára, az biztos, hogy mindenkinek megakad rajta a szeme! Elég figyelemfelkeltő, hogy úgy mondjam... :)

A minta nagyon népszerű, annyira tetszik, hogy én sem hagyhattam ki! Festettem hozzá fonalat, és kihímeztem miniben egy szállal. Medál lett belőle, de még nem tudom, hogy elég merész vagyok-e a viseléséhez. Ha mégsem, kis átalakítással még lógantyú is lehet belőle!

És mivel megérdemlem, ilyen szép Kricsár Annamária-nyakbavalóm is lett. Bogyós is, kék is, zöld is, kell ennél több a boldogsághoz? :)

#176

Az utóbbi egy hónapban fenekestől felfordult körülöttem a világom. Éltem a nyugodt kis életemet, erre jött egy érzelmi megrázkódtatás, és rájöttem, hogy nagyon rosszul csinálok valamit. Már épp kezdtem volna kiásni magam a gödörből, amikor közölték velem, hogy nincs szükség a munkámra... Szóval most eléggé magam alatt vagyok.  Így elég nehéz pozitívnak és optimistának maradni (vagy lenni?). Ha hozzávesszük a nyár eleji műtétemet, akkor ez már három (merthogy a rossz dolgok állítólag mindig hármasával jönnek), úgyhogy most a változatosság kedvéért igazán történhetne már valami jó dolog is velem! Azt hiszem, 2011. nem az én évem... Ennek megfelelően nem volt sok kedvem hímezni, most is csak azért vettem elő a hóembereimet, hogy teljen az idő, meg hogy elterelje a gondolataimat. Rontottam is benne jócskán... Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak én tudom, hogy itt-ott nem teljesen mintahű. Ez az ötödik a hatból, bízom benne, hogy télre-karácsonyra készen lesz mind! Jutka, ezúton üzenem, hogy nem kell aggódni, van egy másik hatos karácsonyi Dim készletem, úgyhogy jövőre is lesz mit csinálnom! :)

Van énnékem egy keresztlányom, akit folyamatosan próbálok a kézimunkázás irányába terelgetni, egyelőre kevés sikerrel (igaz, nemrég fejezett be egy keresztszemes Dim szélcsengőt kb. két év után, úgyhogy van még remény... :)). Mindig látja ugye, hogy babrálok valamivel, eddig főleg hímeztem, megnézte, szép, jól néz ki, ennyi. Mostanában viszont egyre többet kötök, és a legutóbbi kendőm készítésekor megkérdezte, hogy kötnék-e esetleg neki is egyet. Meghatódtam, fellelkesültem, hogy talán nem volt hiába a sok előtte elkézimunkázott év, talán az ízlését is sikerült valamennyire formálni vele, talán rendes ember lesz belőle... :))) Nem bíztam semmit a véletlenre, megkérdeztem, hogy milyen színűt szeretne, aztán a gépem elé ültettem, hogy válasszon mintát, így született meg ez a Seas Shawl mintájú kendő a gyermek 14. születésnapjára. Egyébként tényleg nem rossz az ízlése, ezt a mintát én is kinéztem magamnak, bár egyhamar nem csinálom meg újra, az biztos. Ismerve kötési sebességemet már május végén hozzákezdtem, aztán a balsors úgy hozta, hogy két hét kényszerpihenőre ítéltettem, úgyhogy bőven a határidő előtt készen lett, de tényleg mindenhol kötöttem, itthon, rokonoknál, telki bulin, kórházban... Barka Szitakötőt választottam hozzá, 2.75-ös tűvel csináltam, a szín ugye adott volt, lila volt a kívánság, úgyhogy levendula lett (én nem tudom, mi ez a lila-mánia, de egy időben minden boltban csak lila cuccokat lehetett látni). Én nem nagyon kedvelem, nincs egy lila ruhadarabom sem, nem megy a hajamhoz sem, de ez után a fantasztikus fonal után felülvizsgálom a lilához való hozzáállásom... Kötés közben állandóan rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű színe van, és tényleg olyan, mint a levendula (a fonalból maradt még, szóval lehet, hogy előbb-utóbb nekem is lesz belőle valami :)). A minta nagyon egyszerű, kb. a második ismétléstől fejből ment, és meglepő módon elég nagyra sikerült a kendő. Egyetlen dolog van, amit sajnálok, nem sikerült láthatatlan kezdéssel elkezdenem. Elméletben tudom, hogy kell, egyszer már összejött, most viszont akárhogy próbálkoztam, nem ment, talán a vékony fonal miatt... Majdnem a sarokba vágtam emiatt a projektet, de aztán arra jutottam, hogy úgysem fogja soha senki vizsgálgatni a kezdést, úgyhogy csináltam normál módon, ahogy a minta előírta.

Tegnap adtam át, úgy láttam, tetszett a célszemélynek, majd meglátjuk, fogja-e hordani...

Itt lehet látni, hogy milyen a kendő teljes valójában. Valójában háromszög az alakja, csak ilyen cselesen lett a fára helyezve. :) Háttérben telki buli részlete.

Ez a kép a minta kedvéért...

Ez pedig a szín kedvéért... Tényleg ilyen, gyönyörű.

És hogy én is szerepeljek...! :))

Nem ezt terveztem ugyan most megmutatni, de ha már elkészült időközben, hát legyen! Még mindig hóemberek, immár a negyedik kép a hat közül. Általában kb. októberben kap el a karácsonyi láz, szóval van rá esély, hogy még idén befejezem őket! Bár a dögmeleg lakásban izzadt kézzel hímezni nem olyan jó (míg a család többi része strandol...), azért a kép témája mindenképp üdítő! Kedvencem a magyal a sapkájukon! :))

Készítettem egy hímzett naptárat. Na jó, csak a borítója hímzett... Nagyra értékelem, ha a hímzések használati tárgyakká válnak (biztos ezért vagyok odáig a táskákért is... :)), ezért is tetszett meg ez a naptáras ötlet, amikor francia blogokon barangoltam, el is raktároztam magamban, hogy majd egyszer, a jövőben én is... Aztán pár hete megkaptam a kellő lökést, és belevágtam. A technikai apróságokkal nem untatnék senkit, egy-két részletet talán már máshogy oldanék meg (majd a következőnél!). Két dolognál viszont tudatosan helyeztem az esztétikumot a praktikum elé, ami egy használati tárgynál nem feltétlenül előnyös! :))) Az egyik, hogy a lyukat nem patentozó lyukasztóval oldottam meg, mert szerintem nem illik a minta (ööö... és a hímzés) finomságához és eleganciájához az a nagy fém bumszli, a másik, hogy a lyukat középre tettem. Ha az egyik sarkában lenne, jobban hozzá lehetne férni magához a naptárhoz, de akkor felborulna az egyensúly és a szimmetria!! :)))

A naptár részeit ideiglenesen raktam össze a fotó kedvéért, a kész naptárba már más lapok kerültek, és a masni sem maradt rojtos és gyűrött! Ajándék lett.

Meg kell, hogy valljam, büszke vagyok magamra egy kicsit! Cirka két-három hét alatt kötöttem egy kendőt, ami nálam elég nagy teljesítmény! Igaz, ebben benne volt egy igen hosszú négynapos hétvége is, de akkor is! A dolog még valamikor tavaly (vagy tavalyelőtt?) kezdődött, amikor lecsaptam egy gombóc Bucilla féle fonalra. Meglepő módon zöld volt az alapszine némi kék cirkákkal. Időközben rájöttem, hogy Bitterroot kendő szeretne belőle lenni, gondoltam, most végre lesz egy igazi méretes darabom, (az előző kendőm sem lett valami nagy, mivel a végén már nagyon untam kötni...) Arra viszont nem gondoltam, hogy ha a minta 4-es tűt ajánl, én viszont 2,75-össel csinálom, lehetnek méretbeli különbségek... így lett belőle egy cuki kis tavaszi darab, pedig a nagyobb méretet kötöttem. Nem baj, minden kötésemből sokat tanulok! :)

Igazándiból egyik kép sem színhű, valójában sötétebb zöld, a másodikat csak a méret érzékeltetése kedvéért teszem fel, kb. ennyire tudom a nyakamba tekerni.

Úgy tűnik, nálam még tél van, és hóesés meg hóemberek. Már legalább két hete elkészült a harmadik darab is a hóemberes sorozatból, csak bizonyos technikai problémák adódtak, azért nem tudtam előbb feltenni. A múlt héten még azt írtam volna, hogy engem bizony nem ejtene kétségbe, ha esne megint a hó, de most, hogy egy kicsit belekóstolhattunk a tavaszba, felvonnám a szemöldököm egy kissé, ha reggel felébredve havas tájat látnék az ablakból. Itt jegyzem meg, hogy ha jól emlékszem, egyszer májusban volt hózápor, szóval érhetnek még minket meglepetések...

Most, hogy jön a jó idő és a meleg, belekezdtem egy sálas projektbe! :))

Jutka, ez a bejegyzés főleg neked szól! Tegnap kellemesen meglepődtem, amikor láttam, hogy az olvasóid figyelmébe ajánlod a blogomat, aztán ma láttam, hogy hozzászólásokat is hagytál jócskán, úgyhogy itt válaszolok neked egyben.

Szóval... a bogyós koszorús hímzés szépen összehajtva hever a szekrényemben. Mindenképpen kép lesz belőle majd egyszer. Egyébként a bazsarózsás hímzésből sem lett táska még a nővéremnek (a hímzést legalább megkapta :)), mint ahogy a sarkantyúvirágosból sem lett magamnak, és még hány félkész dolog van... Erről írtam a múltkor, leginkább a fióknak (vagyis nálam a szekrénynek) hímzek. Ebben persze az is benne van, hogy azok a fázisok maradnak el, amit én nem tudok megcsinálni, szóval legalább hímzést nem hagytam félbe, a készre varrás és a keretezés viszont olyan dolog, amihez nem nagyon értek (...ööö, mondjuk úgy, hogy még nem próbáltam :))). A lényeg, hogy a közeljövőben ezeket a félkész dolgokat kellene végső formába önteni!

Aztán... a kardinálispinty, ha jól emlékszem, nem él nálunk, lehet, hogy ezért idegenkedsz tőle. Jót vigyorogtam a kommenteden, át is mentem rögtön a másik szobába, hogy megszemléljem a képet (ez be van fejezve, de csak azért, mert házi barkáccsal kellett csinálni, nem kellett kereteztetni!!). Abban igazat adok, hogy elég szúrósan néz! Nekem nem a madár volt a lényeg, hanem a bogyók és a téli-havas színvilág! :)))

Miről volt még szó... ja igen! A tavasz betűi! Egész betűkészlet van belőle, és nem csak virágos, hanem csíkos háttérrel is. Most jut eszembe, hogy terveztem én annak idején egy másik tavasz-feliratot is, amihez már a betűket is megcsináltam! Lehet, hogy újra előveszem ezt a projektet...

Idei első bejegyzésemben (dehát még csak február közepe van! :)) végre tudok mutatni valami készet is. Utánanéztem, tavaly május környékén kezdtem bele, szóval nem volt túl nagy mértékű a haladás... A hardangeres terítőcskémről van szó. Ahogy ezt egyszer már kifejtettem, nagyon tetszik a hardangerezés, de be kell, hogy valljam, ha köteleznének arra, hogy ki kell választanom egy mintát, amit el is kell készítenem, nagy kínban lennék. Általában szépek a minták, de nekem nem eléggé. Ez most elég bénán hangzik, mintha én lennék az angol anyakirálynő, akinek semmi sem lehet elég jó, de ez van. Ez viszont tényleg szerelem volt első látásra.

Azért egy kis csalódás ért vele kapcsolatban, én azt hittem, hogy ez egy terítő, vagy minimum egy asztalközép lesz, aztán kiderült, hogy talán még egy kenyereskosárba is kicsi lenne (bár attól függ, mekkora a kenyereskosár...). Nem voltam rest, lemértem, 27 x 27 cm a kész mű. Még nem tudom, mit fogok csinálni vele, de nem akarom elsüllyeszteni valahová. (A múltkor rendet raktam a hímzős cuccaim között, megtaláltam egy rakás készre hímzett, de befejezetlen dolgot, és azon elmélkedtem, hogy talán azért nem hímzek mostanában, mert nem akarok a fióknak vagy a szekrénynek hímezni)

Maga a minta szerintem gyönyörű, a kivitelezés már nem annyira. Rájöttem, hogy tényleg nem jó osztott hímző két szálával szövögetni, meg arra is, hogy ugyanazt a mintaegységet pár hónap különbséggel teljesen másképp csinálom. Ez persze azért volt, mert ahogy haladtam, rájöttem, hogy lesz szebb és egyenletesebb a dolog, ezért van az, hogy az az oldal, amit először csináltam, elég béna, amit pedig utoljára, az sikerült a legjobban.

Még egy mosás, feszítve szárítás és vasalás vár rá, de így is szép. Szerintem.

Hát megint itt vagyok egy "kicsinyke" kihagyás után... Az élethosszig tartó tanulás jegyében ismét új tudásra tettem szert, ezt pedig péntektől papírral is tudom bizonyítani. Rájöttem, hogy tanulni tényleg jó dolog, nem hagyja eltompulni az agyat, a végén a vizsga alkalmával szétáradó adrenalin pedig felpezsdíti az amúgy unalmas hétköznapokat... :)) És már tudom, mi lesz a következő!

Ennek megfelelően az utóbbi időben leginkább a tanulás töltötte ki a szabadidőmet, kézműves tevékenységre nem nagyon volt időm és energiám. Ez azért nem teljesen igaz, találhattam volna alkalmat rá, de lelkiismeretfurdalásom lett volna, hogy nem tanulok, úgyhogy inkább hagytam. Utoljára október környékén hímeztem, ezt a kis kakasos Lanarte készletet. Ez volt az első, de felkérésre csináltam, szivességből, úgyhogy még mindig tartom azt, hogy nem találkoztam olyan Lan-készlettel, amit rögtöndeazonnal kihímeznék magamnak! :)

Megjegyzem, hittem a leírásnak, és teljesen a jelöléseknél van a kakas közepe, ehhez képest az egész kicsit jobbra került, mint kellett volna, szóval ennyit erről...

Milyen jó, hogy ennyien jártok erre! :) Csináltam képeket természetes fénynél is a sálamról, de be kell, hogy lássam, ami nem megy, azt nem kell erőltetni... Egyet azért felteszek, tetszik a kétféle zöld együtt! Kár, hogy amikor feltekerem a nyakamra, a mintából semmi nem látszik, de a szine még mindig tetszik. Betti, a kérdésedre válaszolva: kb. két méteres lehet, nem mértem le pontosan, de hosszabb nálam, az biztos! :)

Hímeztem is. Több hónap is eltelt úgy, hogy nem vettem tűt a kezembe, és most teljesen rácsodálkoztam, hogy milyen jó csinálni! :) Nem kell semmi nagy dologra gondolni, csak egy babaköszöntőt készítettem. Ahogy a dátumból is kitűnik, Danika már elmúlt fél éves, de csak most jutottam el odáig, hogy összehozzam ezt  a kis lógantyút. Próbáltam hozzáillő kékes anyagot keresni a hátuljához, de nem találtam, ezért kénytelen voltam rögtönözni, úgyhogy az is hímzett lett. Egyébként elképesztő, hogy fél év alatt, amióta nem jártam a főutcán, mert teljesen kiesik az útvonalamból (villamosépítési projekt), két méteráru-bolt is bezárt, én meg csak néztem bután, amikor kerestem őket...

Ennek a hímzésnek, vagy inkább összeállításnak is van tanulsága: soha többé nem használok pillanatragasztót, ilyen célra legalábbis! Időhiány miatt gyorsítani akartam a dolgokat, meg elfogyott a barkácsragasztóm, ezért használtam, de kár volt. Igen gyorsan szárad (persze, hiszen pillanat :)), és leginkább a kezemet ragasztotta a kartonhoz, amivel próbáltam az anyagot odanyomni... Arról nem is beszélve, hogy utána egész nap kapargattam az ujjbegyeimről azt, ami odakötött...

Jár még erre valaki (Jutkán kívül :))? Vagy amúgy floydosan: Is there anybody out there?

Kötöttem egy sálat! Alig három hónapomba került, ez van, nagyon lassan ment, még szerencse, hogy idejében belekezdtem. Először majdnem a sarokba vágtam, de aztán mégsem... Hogy az elején kezdjem... már írtam, hogy régen, kb. i. e. megtanultam a sima-fordítottat, de akkor annyiban is maradt a dolog, és mostanában kaptam rá a kötésre, amit Szazu útmutatásával próbáltam-próbálok a magamévá tenni. A dolog úgy szokott kezdődni, hogy kinézek magamnak valamit, általában valami igen nehezet, amiről Szazu megpróbál lebeszélni :), aztán elmegyek hozzá, ő leírja nekem a jelmagyarázathoz, milyen szemeket hogy kössek, megmutatja, stb. Eddig nem igazán merült fel bennem, hogy pl. ha a jelmagyarázatban az van, hogy köss össze két szemet simán, akkor nekem mi a fenének kell először megcserélni azt a két szemet, aztán összekötni... Szazu azt mondta, hogy azt úgy kell csinálni, mert akkor áll majd úgy, ahogy kell, én meg elfogadtam. Most már értem, hogy miért... Amikor ezt a bizonyos sálat kezdtem kötni, sehogy sem akart kijönni a minta, ezért elkezdtem böngészni a netet, hogy mi lehet a baj, és akkor megvilágosodtam: a világ nagy része nem úgy köt, mint én! Sikerült beazonosítani, hogy a continental method combined kötést művelem , ami szép és jó, csak nem vitt közelebb a megoldáshoz. Ercsuval is váltottam egy-két levelet, követtem az ő módszerét, magam elé vettem a leírást, elkezdtem kötni, és a kritikus részeknél mindig néztem, hogy illik-e a mintába, ha nem volt jó, visszakötöttem, újra próbáltam máshogy, egészen addig, amíg elégedett nem lettem vele. Lehet, hogy ezt egyébként mindenki így csinálja, nekem ez újdonság volt. :) A dolognak haszna is volt, elég jól tudok már visszafelé kötni, ami jól jön bontáskor...

Még több, mint a fele megvolt annak a fonalnak, amiből karácsonyra kötöttem a barátnőmnek sálat (innen is üzenem, hátha olvassa, hogy igenis felveheti akkor is, ha csak a boltba megy!), még az uruguay-i rendelésből volt, ha jól emlékszem, sausage árnyalat... Igen élénk zöld, én csak libafosként emlegetem, pedig nem is olyan :)).  Nem teljesen egyszínű, nagyon halvány cirkák vannak benne, én is csak akkor jöttem rá, amikor már készen volt a sál, és egyben nézegettem! :) A minta neve New Day, innen van.

Imádom.

Ja, a képek a szokásosak, súlyosbítva a napfény hiányával. Talán majd kicserélem, ha sikerül valami normálisabbat összehoznom.

Amellett, hogy enyhén táskamániásnak tartom magam, általában egy bizonyos fekete bőrtáskát hordok (tudom, kicsit ellentmondásos...). Pont jó a mérete, elférnek benne a nélkülözhetetlen dolgaim, akárhová is megyek. Kivéve, ha az ebédemet, egy palack vizet vagy egy pulóvert kell vinnem magammal. Erre a célra eddig egy régi LIDL-szatyrot használtam. Mostanáig. Ezentúl viszont Ági közreműködésével már egy csodás virágos szatyor lóg a vállamon!

Kedvem támadt egy kicsit hardangerezni. Úgy vagyok ezzel a technikával, hogy nagyon tetszik, mi mindent ki lehet belőle hozni, de igen kevés olyan darabot láttam eddig, amire azt mondtam, hogy ez az, ez kell nekem! No ez az asztalközép pont ilyen volt! Már egy ideje megvan, de halogattam idáig a kezdést, mert a rajz, ami van hozzá, nem valami egyértelmű (nekem legalábbis), ráadásul olasz újságból való, szóval még a magyarázatot sem értem...  De így az izgalmas, nem? :)) A kép megtévesztő, az anyagom fehér, és az egész nem lesz valami nagy, kb. 40 x 40 cm. A könnyebb, hímzős részével már elkészültem, a neheze most következik. Azt hiszem, hamarosan belevágok! :)

Az utóbbi egy hétben gyengélkedett a gépem, újra kellett telepíteni, miegymás... Szerencsére a keresztszemes cuccaim megmaradtak! :) Rá kellett jönnöm, hogy egyrészt az interneten túl is van élet, másrészt mennyi mindent lehet csinálni a fennmaradó időben! Például hímezni... Ezekkel a korizós hóemberekkel hivatalosan is lezártnak tekintem a telet!

Úgy gondolom, épp ideje a 2010-es év első bejegyzésének így február végén... Távollétem igazolt, bizonyos tanulmányok végére értem, egy szép kék bizonyítványt is fel tudok mutatni, amihez az elmúlt időszakban elég sokat kellett tanulnom! Na de vége az ínséges időknek, lelkifurdalás nélkül belevethetem magam a hímzésbe ismét. Először is megmutatom, mivel szórakoztam január elején tanulás helyett... Hát igen, Dim, az örök szerelem. Mert a Dim az Dim. Mert kell néha ilyen szép szineseket, bonyolultakat is hímezni. Na nem mintha egyébként annyira követném a letisztult vonulatot... :)) Hat képecskéből az első, vajon készen lesznek-e jövő télre? Majd meglátjuk, mostanság nem vagyok valami villámgyors.

Aztán adós vagyok hét jellemzővel, Jutka kért meg, hogy osszam meg ezeket, márnemtudommelyik díj keretében:

1. Sosem gondoltam volna, de úgy tűnik, türelmes vagyok az emberekkel, kívülállók szerint is. Még az idiótákkal is. Csak a nagyon idióták tudnak kihozni a sodromból, ha épp rossz passzban vagyok.

2. Rövid állatkerti pályafutásomból őrzök a jobb karomon néhány mókuskarom okozta nyomot, ami már örökre megmarad.  (Nem, nem támadott meg a mókus, és nem, nem ezért volt rövid a pályafutás... :))

3. Kiterjedt baráti köröm ellenére szeretek egyedül lenni, magányos farkasnak tartom magam.

4. Nagyon tudom értékelni a csendet.

5. Rengeteg ruhám származik turkálóból. Az az izgalom, hogy éppen mit fogok találni, jó lesz-e rám... tisztára vadászszenvedély.

6. Jóban vagyok a növényekkel (ha épp nem felejtem el meglocsolni őket), majd amikor kertes házban fogok élni (mert ez az idő is el fog következni, csak nem tudom, mikor), örömmel vetem bele magam a kertészkedésbe!

7. Szeretek sportot nézni, most is a téli olimpia megy a tévében. Az olyan csapatsportok viszont, mint a foci vagy kosárlabda, hidegen hagynak.

Hát kb. ennyi. Remélem, nem ismételtem magam, már nem tudom, hogy korábban miket írtam az ilyen felkérésekre.

Még valami! Jelenlegi látogatottságomat tekintve elég esélytelen a dolog, de hátha... Nem ismeri valaki ezt a mintát? Annyira szép, nagyon szeretnék egy ilyen sálat, de nem tudok róla semmit...

A következő hosszú hallgatás előtt igyekszem letudni restanciáimat. Az egyik a karácsonyi talin (vagyis utána) kapott ajándék, Andi készítette nekem. Ezt a kis lógantyút kaptam tőle, némi fonal és édesség társaságában. Ezúton is kijelentem, hogy nem csak a bogyós dolgokat szeretem, a kis kékes, hópehelyszerű mintákat is legalább annyira kedvelem, mint a növényeseket, úgyhogy egyáltalán nem kell aggódni, ha valaki nekem szánt ajándék készítésére vetemedik véletlenül! :))

A másik dolgot, amit mutatok, én követtem el. Kötés. Valamilyen meghatározhatatlan ok miatt úgy határoztam, hogy a barátnőmnek karácsonyra sálat csinálok. Ez a fonal is az uruguay-i szállítmányból való, kellemes libakakazöld, szeretem ezt az árnyalatot, na! :) Ez az első olyan kötésem, amit az elejétől a végéig én csináltam saját kezűleg, még az angol nyelvű mintát is sikerült értelmeznem! Persze nem egy bonyolult minta, de akkor is én kötöttem! Az idő rövidsége miatt nem lett bokáig érő, meg egyébként sem egy téli darab, de azért nekem tetszik!

Ma, szent karácsony első napján végre eljutottam oda, hogy megörökítsem a gyönyörűszép Lima fonalból kötött kendőmet! Elvégre mi jobb dolga lenne ilyenkor az embernek? :) Nagyon egyszerű mintát választottam, úgy gondoltam, a fonal festése eleve elég hangsúlyos, így a színátmenetek is szépen kijönnek. Meg kell mondanom, a végén már nagyon untam kötni a hosszú, sima sorokat, no meg a ráhajtásos sorokat is alig tudtam a kötőtűre visszaráncigálni (hja, nekem még régi, semmi extra tűm van), szóval talán elbírt volna még egy lyukacsos mintát a kendő, én bizony befejeztem! :)) Igaz, amúgy sem akartam lábszárközépig érő nagyságot... Mivel a fotózáshoz és a képek rendezéséhez való hozzáállásom közismert, következzen egy pár kép csak úgy, egymás után!

Íme maga a kendő teljes valójában! Felhívom a figyelmet a december 25-én is szépen zöldellő pázsitra!

Ezen a képen látszik, hogy egy (most már) normál nagyságú emberi testhez képest milyen nagy. Ugye, milyen szépen megy a vörös hajhoz a szine? :))

Én persze leginkább ebben a formátumban fogom hordani:

És végül egy kép, amin látszik napsütésben is, bár élőben azért nem ennyire sárga:

Amilyen lökött vagyok, elfelejtettem megemlíteni, de most pótolom: Szazu nélkül semmire sem mentem volna, ha ő nincs, ez a kendő sem jöhetett volna létre! :)

Rég jártam már erre... Bár Jutka szerint ilyenkor valami nagy dologgal szoktam előrukkolni :), nem kell semmi extrára számítani. Sajnos nincs valami sok időm mostanság kreatívkodni, bár kedvem lenne, de mindig van valami fontosabb, ami előtérbe kerül. Utolsó jelentkezésem óta egy hímzést tudok felmutatni, amit a karácsonyi húzottamnak készítettem: vidám hóemberek fotózkodnak Bent Creek-stílusban. Szeretem ezt a mintát, annyira idióták! :)) Sokféle befejezésben gondolkodtam, aztán hirtelen bevillant, hogy márpedig én lelógó jégcsapokat akarok rá, és lőn! A fotót lóhalálában készítettem, nem az igazi, de azt hiszem, én már csak így maradok... Sajnos nem tudtam részt venni a talin, így nem tudtam személyesen átadni az ajándékot, de időben eljutott a célszemélyhez, és azóta már kaptam egy köszönőemailt, szóval remélem, tetszett a húzottamnak. Vajon én kaptam valamit? :)

Épp most találtam ezt az őszi bogyós anyagot (nagyon ráérek, ugye? :)), szerintem fantasztikus! Ha egyszer valaki szerez belőle, gondoljon rám is, jó? :)

Lehull a lepel, feltárul a kész mű, amiból részletet mutattam kb. két bejegyzéssel ezelőtt. Már vagy egy hónapja teljesen befejeztem egyébként, de csak tegnap adtam át a boldog (remélem!) tulajdonosoknak, szóval ezért nem raktam fel előbb. Méhecskés csengőhúzó, vagy mi, ez is amolyan szerelem első látásra minta volt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én ajándékot készítek valakinek, az inkább rám lesz jellemző, és nem arra, akinek csinálom. Persze igyekszem figyelembe venni az ízlését, vagy legalábbis reménykedem benne, hogy az övé is ugyanolyan remek, mint az enyém... :))) Most is sikerült jó munkás darabot választanom, tele van háromnegyed öltésekkel, sok különféle színű kontúrral, francia csomóval és hasonló finomságokkal. Kivételesen a varrás is teljesen saját kezűleg készült (a végén még megtanulok rendesen varrni kézzel...), a hátoldalára a képen látható zöld-fekete pöttyös anyag került, az akasztót pedig szokás szerint apukám hajtogatta.

Most sem tétlenkedek, kötök. Teljesen egyszerű, szinte minta nélküli kendőt csinálok kedvenc zöld színátmenetes Lima fonalamból, remélem, minél hamarabb mutathatom készen, mert már nagyon szeretném hordani! :) 

Álmodtam. Ez önmagában nem olyan különleges, azt mondják az okosok, hogy minden éjjel többször is tesz ilyet az ember, de én most emlékszem is rá, miről szólt! Valamiféle kirakodóvásárban voltam, de még nagyon korán volt, az eladók pakolták ki az eladnivalókat, nézelődő nem volt más rajtam kívül. Bámészkodtam, aztán felfigyeltem egy helyen az árukra, olyan ismerősnek tűntek. Nézegettem, hogy én ezeket már tuti láttam valahol, méghozzá egy blogban! Odahajoltam, hogy jobban lássam a kis cetlit, ami mindenbe bele volt varrva, és akkor már tudtam, kivel akadtam össze! Mondtam is az eladónak, hogy kedves Éva, nem ismersz meg? Én vagyok Norvég Halász! :))) Ez persze álmomban nem teljesen így történt, a lényeg, hogy megállapítottuk Amotae-Évivel, milyen kicsi a világ, merthogy ő árusította a cuccait! Az érdekes az, hogy nem hímzős, kötős vagy horgolt dolgokkal volt kint, hanem foltvarróssal! Éva, nem foglalkoztat mostanában a gondolat véletlenül, hogy ezt a technikát is magadévá tedd? :))

Látom, vannak még, akik rendszeresen benéznek ide rajtam kívül, egyvalaki legalábbis biztosan! :) Azt hiszem, a bejegyzések hiánya miatt látogatóim száma jelentősen megcsappant, szinte olyan, mintha most kezdeném az egészet... Sajnos a régi lendület, már ami a kreatívkodást illeti, még nem tért vissza, de mintha kezdenék magamhoz térni. Befejeztem a mókusos hímzésemet, amit sikeresen odaadtam a célszemélynek úgy, hogy nem csináltam róla képet, úgyhogy azt nem tudom megmutatni. Megmutatom viszont egy részletét annak a hímzésnek, amin jelenleg dolgozom. Kissé lassan haladok, de egyszer csak elkészül! Az vajon jó jel, hogy egyre inkább foglalkoztat, mit kellene karácsonyra készíteni? Talán, bár ha emlékezetem nem csal, tavasszal is elgondolkodtam ezen. :) És még a kötnivalóimhoz sem fogtam hozzá!... Ez így nem mehet tovább, mindjárt meg is beszélek egy találkát a kötős instruktorommal! Hogy fog nekem örülni! :))

Még mindig nincs semmi érdemleges mutatnivalóm. Készítettem ugyan egy cuki mókust (sose gondoltam volna, hogy én valaha ilyesmit fogok hímezni...), de ahogy elnézem, le kell cserélnem benne egy színt, mert nagyon nem passzol az összképbe. Mivel bizonyos okok miatt a lendületem kissé alábbhagyott ez ügyben, nem tudom, mikor lesz kész. Kötni sem kötök még egyelőre, viszont lelkesen szerzem be a fonalakat! Még nyár elején vettem egy kis csokibarna tolnait (hm..., azóta is úgy van a zacskóban, ahogy hazahoztam a postáról), a héten pedig megkaptam ezt a zöld csodát! Azt hiszem, ebből is kitűnik, hogy a zöld elég közel áll a szivemhez! :) Kötési sebességemet és gyakorlottságomat tekintve szerintem egy évre elláttam magam kötnivalóval!

Nnna, ez is megvan, ellepték a rovarok a bambuszos táska másik oldalát is! Igyekeztem úgy csinálni, hogy ami az elején nem volt, az a hátulján legyen, de persze van, ami itt is, ott is szerepel. Már csak valami zárószerkezetet kell beleeszkábálni, és máris büszkén feszíthetek vele az utcán! :) A képen is látszik, hogy az erdőben most érik a szamóca, nagyon finom, ha olyan helyen jártok, ahol terem, ki ne hagyjátok!

Úgy tűnik, kedves érdeklődők aggódnak a blogom állapota miatt (köszönöm!), mivel nem frissült mostanában. :) Az a helyzet, hogy egy időre ismét hasznos tagja lettem a társadalomnak, ami ugye napi sokórás elfoglaltság, a fennmaradó időt pedig leginkább utazásra és alvásra fordítom. Kreatív tevékenységem az utóbbi időben kimerült abban, hogy a bambuszos táskám másik oldalára felvarázsoltam két állatot, de még ezeket sem tudom megmutatni, mert az elemtöltőm bekrepált... Remélem, mihamarabb utolérem magam, és megint lesz energiám arra, hogy alkossak ezt-azt. Például befejezem végre a táskámat, vagy belekezdek egy újabb kötésbe, amihez már egy hónapja beszereztem a fonalat (csodás tolnai csokoládébarnát). Addig is próbálok lépést tartani a többi bloggal, már ami az olvasást illeti, nehogy lemaradjak valamiről. :)

Elkészült az első igazi kötésem! Aránylag sikeresnek mondható, bár vannak kisebb-nagyobb hiányosságai. Először is a "csodálatos" Ágnes magyar kézimunkafonallal csináltam, ami nem bizonyult a legbölcsebb döntésemnek, de az volt a legolcsóbb, és úgy voltam vele, hogy ki tudja, mennyire fog menni ez a kötés-dolog, először inkább nem verem magam költségekbe. Oké, én is hibás vagyok, hiszen nem egyszerre vettem a két gombóc fonalat, amiből kötöttem, de mentségemre legyen mondva, akkor még nem tudtam, hogy erre is figyelni kell... A lényeg, hogy bár színre megegyeztek, a két gombóc tök más összetételű  volt szerintem (ahogy a múltkori talin valaki találóan megjegyezte, egyik nap biztos több flakont raktak bele :)), és ez meg is látszik a kész terméken. A másik, hogy az elején még sokkal bénábban kötöttem, elég kuszák itt-ott a szemek, és hiába feszítettem ki száradáskor az egészet, egy kicsit összeugrott, és látszik. Biztosan azért, mert 100 % akril... nem nagyon értek hozzá. Mindegy, okulok a dologból, a következőnél már máshogy csinálom.

Woodland shawl a minta neve, nagyon egyszerű volt kötni, ennek ellenére kétszer is segítséget kellett kérnem a bénázásom miatt...  Szazu mindkét alkalommal orvosolta a hibát, nem tudom neki elégszer megköszönni! :)

Először is elnézést, hogy nem jelentkeztem még a blogszülinapi játék nyertesének a nevével! Közbejött ugye a Húsvét, volt sok egyéb dolgom, no meg gondolom, ti sem néztetek be óránként ide... Egyébként meglepett a nagy érdeklődés, amit leginkább annak tulajdonítok, hogy páran kiraktátok a játékot a blogotokba (bár ez egyáltalán nem volt feltétel), szerintem még sosem volt ilyen nagy a látogatottságom! :) Na de nem húzom az időt, a szerencsés nyertes:

AYLA!

Gratulálok, mihelyst megírod nekem a címedet (szuzi kukac dpg pont hu), máris elreptetem neked a tűpárnát! Sajnos csak egy embernek kedvezhetett a szerencse, de remélem, a többiek sem keserednek el! :) Köszönöm, hogy játszottatok velem!

Ja, a minta ennek a képnek a része, valamilyen francia magazinból lehet, de nem tudom, melyikből. Ha valakit érdekel, tudjátok, hol találtok meg... ;)