2008. december

Ez a karácsonyi csillag szerelem volt első látásra. Amint megpillantottam, tudtam, hogy meg kell csinálnom! Pont nekem való, növények, bogyók... Persze ez sem az a letisztult, egyszerű stílus, tele van arannyal, gyöngyökkel, csillog-villog. :) Amilyen kicsi, olyan munkás darab. A kontúrok még véletlenül sem követik az öltéseket, szóval aidára senki ne próbálkozzon vele! Az összevarrással és a kitöméssel nagyon sok idő elment, közben átkozódtam rendesen, úgyhogy bármilyen mutatós, azt hiszem, nem fogok sorozatgyártásba kezdeni.

Írtam egy hosszú bejegyzést a karácsonyról (Dorottyától kaptam a felkérést), de elszállt az egész... Most nincs erőm megismételni, talán később. Vagy jövőre! :)

Boldog karácsonyt mindenkinek! 

Már napok óta fel akartam tenni ezt a hóemberes bannert, de egyszerűen nem tudtam róla normális képet csinálni, a vaku miatt állandóan becsillogott a széle-szalag. (Tisztán látom magam előtt, ahogy a szürke téli napokon blogolók százai várják A FÉNYT, és amint kisüt a nap, egyszerre rohannak a fényképezőgép felé...) Dimensions minta, még mindig nagyon szeretem. (Megjegyzem, nagyon kedvelem az egyszerűbb, letisztultabb hímzéseket is, de olyanokat valamiért nem nagyon készítek, nem is értem, miért.) A hímzés aránylag haladós volt, kivéve a hátteret. Hat (igen, hat!) szálas félöltéssel kellett csinálni, ki is akadtam kissé, mert nem gobelinnek álltam neki... Emiatt a kész mű erőteljesen balra húz, sehogy nem tudtam visszaigazítani. Próbáltam kifeszítve szárítani, de semmi látszatja nincs. Természetesen magyar felirat került rá, azt hiszem, ezzel nem leptem meg senkit! :) Mivel még mindig nem találtam sehol kékes-fehéres hópelyhes anyagot, egy világoskék és egy áttetsző mintás szalag kombinációjából lett a keret, és az aljára is tettem egy pelyhet. Az összeállítás ismét nővérem munkája. Igaz, kicsit önállósította magát, mert a tetejére nem akartam keretet rakni, de így jár az, aki nem áll felette a varrás végéig.

Kötni tanulok. Az úgy volt, hogy Éva elkezdte felpakolni a blogjára a kötött dolgait, és a kendőket látva mondtam azt magamban, hogy ez igen, ilyet én is akarok. Már a kiri-mizéria alatt is érlelődött bennem a gondolat, de most úgy éreztem, elérkezett az idő. Ahogy Szazu is mondta, van két kezem, van fejem, nem vagyok hülyébb másoknál, miért ne sikerülne megtanulni kötni (előbb-utóbb)... Szazu volt olyan kedves, és vállalta, hogy megtanítja nekem az alapokat. Rémlett nekem még gyerekkoromból a sima-fordított, de igen halványan, erre meg nem lehet alapozni! Kérte, hogy válasszak ki valamit, amit meg akarok csinálni, elvégre valami cél is kell a tanuláshoz (a háromszögletű kendőkről sikeresen lebeszélt, szerinte nem fogyasztással vagy szaporítással kellene kezdenem... :)). Választottam. Mint utóbb kiderült, valami rém bonyolultat, úgyhogy abban maradtunk, hogy elrakjuk későbbre, és inkább egy egyszerű mintát kezdtünk gyakorolni. Hogy ne vesszen kárba a megszerzett tudás, elkezdtem kötni egy sálat valami ezeréves, nagyon szöszös, itthon talált fonalból, hátha jó lesz valakinek (mert nekem annyira azért nem tetszik maga a minta). A fonal mennyiségét annyira nem tudtam felmérni, hogy kb. egy fél méternyi "sálra" futotta belőle. Elég egyenetlen az egész, viszont határozottan felismerhető a minta, és ugyanannyi szemmel fejeztem be, mint amennyivel elkezdtem, ez is valami! Lelkesedésem töretlen, már megvan az új projekt!

Csütörtökön ajándékozós talin voltam. Egész jó volt, most sokan összegyűltünk (néha elég gyéren vagyunk), az ajándékok gazdát cseréltek, rogyásig ettem magam sütikével, szaloncukorral... Nem vagyok egy nagy konyhatündér, de most én is sütöttem, narancskrémes linzert. Nekem nagyon bejött az ízvilága, a többiek is megették... (bár lehet, hogy csak udvariasságból :))!

Nem volt meglepetés, hogy kitől kapok ajándékot, elárulta magát véletlenül a húzásnál. :) Egy cuki, rénszarvasos ZS-betűs törülközőt készített, kaptam még hozzá egy fahéjas, barnacukros szappant (remélem, nem célzás akart lenni :)), meg némi csokit, ami sajnos már nem érte meg a fotózást.

Az én húzottam persze teljesen mást kapott, mint amit eredetileg terveztem, úgy tűnik, nálam mindig menet közben alakulnak a dolgok. A végeredmény egy hardangeres lógantyú lett. A kép igen csalóka, elég méretes lett.

Azért hasznát vettem az időközben beszerzett rávasalható tollnak is, két kis hópelyhes díszt csináltam a segítségével, ezeket szintén elajándékoztam. Amikor fotóztam, akkor még csak a piros alapon fehér volt készen, de a másik ugyanilyen lett, csak fehér alapon piros.

Jutka eltalált egy hógolyóval. Lássuk, kiderül-e valami érdekes rólam! :)

Horoszkópom: vízöntő. Februári vagyok, van egy sógorom, aki szintén vízöntő, csak ő januárban született. Régebben mindig azzal húztuk egymást, hogy ki az "igazi" vízöntő. :)

Egyéb esemény azon a napon, amikor születtem: Szlovéniában akkor van a kultúra napja, más említésre méltót nem találtam.

Ha nyernék a lottón: első dolgom lenne kertes házba költözni, ahol nem járkálnak a fejem felett, és nem kellene az idióta szomszédok által keltett zajokat hallgatnom. Vennék egy tengerparti vityillót is, azt hiszem.

Rossz szokás, de nem nagyon tudok szabadulni tőle: inkább tulajdonság, mint szokás, hogy ha olyanom van, a stílusom elég durva és bántó, olyanokkal szemben is, akik erre egyáltalán nem adtak okot.

Ha web-böngésző: a megszokások embere vagyok, IExplorert használok, de Firefox és Opera is van a gépemen, ha egyszer elegem lenne belőle...

Ha koffein: csakis tea. Mostanában rákaptam arra, hogy friss gyömbért reszelek bele, nagyon szeretem.

Színeim ruhában: tulajdonképpen bármit el tudok képzelni magamon, ha tetszik az árnyalat, kivéve a lilát. Már a narancssárgára sem mondok automatikusan nemet (úgy látszik, öregszem), de kedvencem a zöld és a kék.

Most mi van rajtam: fehér-sötétkék keresztbecsíkos trikó (roppant előnyös... :)), világoskék felső, drapp melegítő.

Legutóbbi könyv, amit olvastam: ha jól emlékszem Thomas Brezina Fiúk kizárva sorozatából a harmadik rész, Az a boszorkányos szerelem. Cuki kis tinilányoknak szóló könyv, a keresztlányomé. Régebben rengeteget olvastam, ilyen szempontból sajnos jelentősen visszafejlődtem.

Ha háziállat: csak macskát tudok elképzelni magamnak. Túl kényelmes vagyok a napi többszöri sétáltaláshoz, bármennyire is kedvelem a kutyákat. A kérdés elméleti, még sosem volt semmilyen állatom.

Amit soha nem választanék háziállatnak: madarak és mindenféle repülő, valamint hirtelen helyváltoztatásra képes állatok.

Amit a legjobban szeretek magamban: talán a fanyar humoromat. :)

Tíz év múlva ilyenkor hol látom magamat: passz.

Legutóbbi nagyon jó élményem: nem is tudom. Mostanában nem volt olyan esemény, ami igazán kiemelkedett volna ilyen szempontból. A legutóbbi koncerten, ahol énekeltünk, vagy a tegnapi ajándékozós talin azért jól éreztem magam. :)

Most nem leszek olyan gonosz, hogy megszakítom a sort, úgyhogy továbbdobom Andinak, hátha akkor megint ír a blogjába! :)